Nyomtatás

2016 Szeptember 26.

 2016. szeptember 26. – Hétfő

   Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a  legnagyobb
   közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy  gyermeket,
   maga mellé állította,  és így  szólt tanítványaihoz: Aki  befogadja ezt  a
   gyermeket az én  nevemben, engem fogad  be. Aki pedig  engem befogad,  azt
   fogadja be,  aki  engem küldött.  Mert  aki  a legkisebb  köztetek,  az  a
   legnagyobb. Ekkor  János vette  át a  szót: Mester,  láttunk valakit,  aki
   ördögöt űzött ki a  te nevedben. Megtiltottuk neki,  mert nem követ  téged
   velünk együtt.  Jézus így  válaszolt:  Ne tiltsátok  meg, mert  aki  nincs
   ellenetek, az veletek van.
   Lk 9,46-50

   Elmélkedés:

   A Szentírás a kezdetektől fogva hirdeti, hogy az igazán értékes  dolgokat,
   életünk leginkább megbecsülendő kincseit  nem kiverekedjük magunknak,  nem
   megharcolunk érte  és nem  erőszakkal  szerezzük meg,  hanem  ajándékként,
   jutalomként kapjuk. Sok  mindenért meg  kell küzdenünk az  életben és  nem
   várhatjuk azt, hogy minden jóban ingyen, munka nélkül részesüljünk, de ami
   igazán értékes az életünkben, azt Isten adományaként kapjuk.
   Mindezek  fényében  nem   sok  értelme   van  az   emberek  egymás   közti
   versengésének. Az apostolok azon vitatkoznak,  hogy ki a nagyobb  közülük.
   És mi is  feltehetjük a kérdést:  ki a  nagyobb ember? De  mi értelme  van
   ennek a kérdésnek?  Miért akarnánk a  másik ember fölé  kerülni? És  miért
   akarnánk őt magunknál  kisebbnek látni? Isten  mindannyiunkra úgy  tekint,
   mint gyermekeire és  nem tesz  különbséget az emberek  között. Jóságát  és
   szeretetét  mindenki  felé  kimutatja.  A  gyermek  azért  lehet  példa  a
   keresztény ember számára, mert elfogadja szülei gondoskodását,  törődését.
   Nem törtet, nem tülekszik, nem akar  mások elé kerülni, hanem elfogadó  és
   engedelmes. Ezzel a lelkülettel fogadjunk  mindent, amit Isten ad  nekünk.
   Így valósul meg bennünk és növekszik általunk az Isten országa.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem,  Uram,   Teremtőm  és   Megváltóm,   újítsd  meg   ma   bensőmben
   Szentlelkedet, végy be fogadott gyermekeid sorába, mint újszülöttet,  hogy
   örvendve hirdessem az  ígéret fiaival:  elnyertem kegyelmed  árán, amit  a
   természet nem adott meg.