Bakó Béla Pál atya

           

 

            Marossárpatakon született 1954. július 23-án, apai ágon asztalos, anyai ágon gyógyítással foglalkozó szülők, nagyszülők gyermekeként. Mélyen vallásos családi háttérrel. A segítőkészséget családi örökségként megöröklő gyerekként folyamatosan tapasztalhatta a család szociális érzékenységét, elkötelezettségét. Úgy a szegények, mint a munkát vállaló roma/cigány falubeliek irányába. Szászrégeni középiskolai tanulmányai után két évig a marosvásárhelyi kábelgyár, előbb szakképzetlen, majd szakképzett munkásaként dolgozott, 1975-ben kezdve el teológiai tanulmányait Gyulafehérváron. 1981-ben szentelte pappá dr. Jakab Antal megyéspüspök. Csíkszeredai, brádi, orotvai egyházmegyés papi tevékenysége után 1990-ben kérte felvételét a ferences rendbe, ahol 1994-ben végleges fogadalmat tett. Szerzetesi névként választotta a Pál nevet, s azóta mindenki Pál atyaként ismeri.

           

               Már a végleges fogadalomtétel előtt a marosvásárhelyi ferences Szent Imre plébánia vezetője, házfőnöke, ahol 1994-től a rendházhoz tartozó szegény-konyhát kezdte el működtetni. Párhuzamosan intenzív cigány-pasztorációt kezdeményezett, amelyet 2003-i úgy Marosvásárhelyen, mint Kerelőszentpálon is végzett. Párhuzamosan 1994-től szintén 2003-ig a börtönpasztorációt is felvállalta. 2003-2005 között a csíksomlyói kolostor házfőnöke, majd Déván és Désen teljesített szolgálatot. 2009-től a kolozsvári rendházban végzi tevékenységét.

 

              Az 1998-ban létrejött a marosvásárhelyi ferences rendház keretében a Szent Erzsébet Társulás, ahol a félárva, árva elhagyott gyerekek gondozása kezdődhetett el. A társulás 2001-ben önállósult, s azóta folyamatosan bővül. Jelenleg 40 gyereket, fiatalt gondoznak 10 családjellegű házban Marosvásárhelyen és Marossárpatakon. A Szent Erzsébet Társulást szívügyének tekintve, azt folyamatosan koordinálja, függetlenül attól, hogy a rend hol igényli jelenlétét, szolgálatát.

 

              Pál atya családi gyökerekből is merített szociális érzékenysége és tevékenysége a Székelyföld nehéz helyzetbe kerülő társadalmi rétegeit, csoportjait segíti folyamatosan a méltó emberi élethez. A társadalmi integráció részeként felvállalt börtönpasztoráció és cigány-pasztoráció mellett az általa megálmodott, működtetett Szent Erzsébet Társulat keretén belül a családi biztonságot nélkülöző magára hagyott, árva és félárva gyerekeknek nyújt lehetőséget annak a szeretetnek a megtapasztalására, amely a felnövekvő gyerekeknek, fiataloknak megadhatja saját értékességüknek tudatát.

 

(Tamási Zsolt)