2016. szeptember 22

 2016. szeptember 22. – Csütörtök

   Heródes, a  negyedes  fejedelem mindenről  értesült,  amit Jézus  tett  és
   hirdetett. Nyugtalanság fogta el, mert egyesek azt mondták: „János  támadt
   fel a halálból.” Mások szerint: „Illés jelent meg újra.” Voltak, akik  azt
   állították: „A régi  próféták közül kelt  életre valamelyik.” Heródes  így
   töprengett: „Jánost  lefejeztettem... Ki  lehet hát  az, akiről  ilyeneket
   hallok?” És kereste az alkalmat, hogy személyesen láthassa Jézust.
   Lk 9,7-9

   Elmélkedés:

   A rövid evangéliumi  jelenet bemutatja a  bibliai idők egyik  uralkodóját,
   Heródest. Ő is tudomást szerez Jézus cselekedeteiről és tanításáról.  Lám,
   amit Jézus  korábban szemléltetett  a lámpatartóra  helyezett és  a  házat
   bevilágító  lámpásról  szóló  példával,  valóra  vált:  tanításának   híre
   elterjed, eljut a vezető emberek  otthonába is. Jézus híre kérdéseket  vet
   fel az uralkodóban, amelyek számunkra kissé furcsának tűnnek. Miért gondol
   Heródes arra, hogy  a régmúlt  idők valamelyik prófétája  támadt fel?  Nem
   valamiféle babonás hiedelemről van szó, amelynek hátterében esetleg emberi
   félelmek húzódnak meg, hanem egészen másról.
   Heródes pontosan  úgy gondolkodik,  mint korának  vallásos zsidó  emberei,
   akikben erősen élt az  az elképzelés, hogy a  messiási időkben újra  eljön
   Illés próféta. Amikor az  uralkodó azt véli, hogy  Illés jelent meg  Jézus
   személyében, akkor  burkoltan arról  van szó,  hogy Jézus  a Messiás.  Nem
   feltétlenül az ő  véleménye ez, azaz  nem ő gondolja  azt, hogy a  Messiás
   érkezett el  Jézus  által, hanem  Jézus  tettei és  tanítása  alapján  úgy
   gondolják az emberek,  hogy valóban  eljött a Messiás.  Akik hírt  visznek
   Jézus tevékenységéről  az uralkodónak,  elmondhatták  azt is,  hogy  sokan
   hiszik azt a nép körében, hogy Jézus a megígért Messiás, a Megváltó, akire
   a nép várakozott.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Élők és holtak  Istene, tégy  minket készségessé,  hogy Krisztust  követve
   tudjuk odaadni  önmagunkat  másokért,  miként a  búzaszem,  amely  egyedül
   marad, ha nem hull a földbe, de ha földbe hullván elhal, sok termést  hoz.
   Add, Urunk, hogy készek legyünk áldozatot hozni társainkért, és add,  hogy
   életünk soha el nem múló, gazdag termést hozhasson.