2016. szeptember 21. – Szerda, Szent Máté apostol és evangélista

   Abban az időben amint  Jézus továbbhaladt, látott egy  Máté nevű embert  a
   vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és  követte
   őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos  és
   bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt.
   Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti
   Mesteretek vámosokkal  és  bűnösökkel?”  Jézus  meghallotta  ezt,  és  így
   válaszolt: „Nem  az egészségeseknek  kell az  orvos, hanem  a  betegeknek.
   Menjetek csak, és tanuljátok meg,  mit jelent ez: „Irgalmasságot várok  és
   nem áldozatot.” Nem azért  jöttem, hogy az igazakat  hívjam, hanem hogy  a
   bűnösöket.”
   Mt 9,9-13

   Elmélkedés:

   A Szentírás  Isten kinyilatkoztatását  tartalmazza. A  Biblia azonban  nem
   iskolás módon tanít,  azaz nem meghatározásokat  ad Istenről, az  emberről
   vagy a világról, hanem  történeteket ír le arról,  hogy ez a három  milyen
   viszonyban áll egymással. Isten odalép az ember mellé vándorútján, vezeti,
   segíti őt.  Az ember  hol  hagyja magát  vezetni  Isten által,  hol  pedig
   önállóságra törekszik, maga akar  boldogulni. Ez utóbbit nevezzük  bűnnek.
   Isten azonban újra és újra megszólítja,  magához hívja az embert, sőt,  az
   idők teljességében Jézus Krisztus személyében emberré lesz, hogy emberként
   is végigkísérjen minket életutunkon.
   A mai napon a négy evangélium egyikének szerzőjét, Szent Mátét ünnepeljük.
   Ő tehát azon emberek egyike, akit Isten arra a feladatra választott,  hogy
   leírja, lejegyezze  azt  az igazságot  és  örömhírt, amit  Isten  üzen  az
   embereknek, s amit maga Isten sugall. A Szentírás egyes könyveit,  részeit
   emberek írták  le, de  nem emberi  szó  ez csupán,  hanem az  Isten  által
   sugalmazott igazság. A Szentírást és  azon belül az evangéliumokat  mindig
   azzal a szándékkal olvassuk,  hogy ezt az üzenetet  fedezzük fel a  szöveg
   mélyén. Soha  ne  bánkódjunk azon,  ha  valamit  nem értünk,  ha  az  írás
   valamely része titok marad számunkra.  Inkább törekedjünk arra, hogy  amit
   megértettünk, azt meg is valósítsuk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, Fiad,  Jézus országod  örömhírét hirdette,  gyógyulást hozott  a
   betegeknek, szabadulást mindazoknak, akiket fogva tart a bűn, a gyöngeség,
   világosságot hozott azoknak,  akik elvakultan,  önmagukba zárkózva  élnek.
   Add,  hogy  életünket  őhozzá  tudjuk   alakítani,  aki  a  törvényt   nem
   megszüntetni jött. Add, hogy életünkön  változtatni tudjunk. Add, hogy  ne
   öntelten éljünk, hanem figyeljünk mindig őrá, aki botránykő azoknak,  akik
   nem fogadják el, de akik befogadják, azoknak az élet teljessége.

 2016. szeptember 20. – Kedd

   Jézus egyszer egy házban tanított, amikor odajöttek anyja és rokonai, de a
   tömeg miatt nem tudtak  bejutni hozzá. Ekkor  jelentették neki: „Anyád  és
   rokonaid kint állnak, és látni akarnak.”  Ő azonban így válaszolt: „Az  én
   anyám és  rokonaim azok,  akik  Isten igéjét  hallgatják, és  tettekre  is
   váltják!”
   Lk 8,19-21

   Elmélkedés:

   Az elmúlt  napokban szó  volt  arról, hogy  miért fontos  számunkra  Isten
   szavának hallgatása és befogadása,  s azt is  megemlítettük, hogy Jézus  a
   tanításának megtartását, cselekedetekre váltását  várja követőitől. A  mai
   részlet ez utóbbihoz kapcsolódik témájában. Jézus kijelenti: „Az én  anyám
   és rokonaim azok, akik Isten  igéjét hallgatják, és tettekre is  váltják!”
   Félreértés  volna  a  szöveget  úgy  értelmezni,  hogy  édesanyját,  saját
   rokonságát tagadja meg Jézus, s  helyettük inkább a tanítását  hallgatókat
   tekinti családjának. Sokkal inkább  arról van szó,  hogy a hozzá  tartozók
   körét tágítja ki  az Úr ezzel  a kijelentésével. Mi  is az ő  családtagjai
   lehetünk,  ha  figyelünk   szavára  és  készek   vagyunk  azt   életünkben
   megvalósítani.
   Érdemes itt kitérnünk az isteni szó ígéret jellegére. Önmagában az a tény,
   hogy Isten szóba áll az emberrel, beszél velünk és szavában közli önmagát,
   azt jelzi,  hogy  valamit adni  szeretne  nekünk, mégpedig  önmagát  adja.
   Mindez azonban  a  földi  élet  során, amíg  testben  élünk  a  hit  által
   történik. Nem  látjuk  Istent  a  maga  teljes  valóságában,  csak  szava,
   kinyilatkoztatása által  ismerjük meg  és a  hit által  közeledünk  hozzá,
   vagyunk kapcsolatban  vele.  Isten  azonban  tesz  egy  ígéretet.  Megígér
   valamit, ami most még nem osztályrészünk, de amiben majd részesülhetünk  a
   jövőben. Az  ígéret ez:  aki a  földi  életben szava  által, a  hit  által
   megismeri Istent,  az teljes  valóságában, „szemtől  szemben” láthatja  az
   örök életben.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk, Atyánk, add,  hogy senkit meg  ne botránkoztassunk  szavainkkal,
   tetteinkkel. Segíts,  hogy  életünk erősítője  legyen  társaink  életének,
   akikkel együtt járunk  az úton. Add,  hogy mindig világosan  lássuk, mi  a
   teendőnk, s  add, hogy  mindent el  tudjunk vetni  magunktól, ami  nem  az
   életre, hanem a pusztulásra vezet.

2016. szeptember 14. – Szerda, A Szent Kereszt felmagasztalása

   Abban az  időben Jézus  ezt  mondta Nikodémusnak:  Senki  sem ment  föl  a
   mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a  mennyben
   van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót  a pusztában, úgy fogják fölemelni  az
   Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
   úgy szerette Isten  a világot,  hogy egyszülött  Fiát adta  oda, hogy  aki
   benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
   Fiát a világba, hogy  elítélje a világot, hanem  hogy általa üdvözüljön  a
   világ.
   Jn 3,13-17

   Elmélkedés:

   Az ószövetség jele a tízparancsolat. A szövetség úgy jön létre, hogy Isten
   adja a parancsokat,  az ember,  a nép  elfogadja azt.  Isten a  törvényeit
   Mózes által, két kőtáblába vésve adta népének. Az ószövetség jele tehát  a
   kőbe vésett isteni parancsolat.
   Az újszövetség jele a kereszt és a húsvéti feltámadás. Isten immár nem  új
   törvényt ad,  hanem a  Fiát adja  oda  a kereszten  és a  Fiúisten,  Jézus
   Krisztus adja  önmagát  áldozatul  az  Atyának,  így  teljesíti  megváltói
   küldetését. A  feltámadás  szintén  az  Atya  adománya,  először  Krisztus
   részesült benne, majd az Isten által rendelt időben minden ember. Az ember
   úgy fogadja  el  ezt  az  új  szövetséget,  hogy  hisz  Krisztus  megváltó
   kereszthalálában és  hisz az  Úr üdvözítő  feltámadásában. Az  újszövetség
   jele tehát a keresztre szegezett Fiúisten, aki húsvétkor új életre támad.
   Ma,  a   Szent  Kereszt   felmagasztalásának  ünnepén   az  új   szövetség
   megkötésének  titkába  vezet  be   minket  az  evangélium.  Jézus,   saját
   küldetésére és a mennyei Atya akaratára vonatkozóan mondja: „Úgy  szerette
   Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne
   vesszen, hanem örök élete legyen.”
   A kereszt érthető  nyelven, talán az  ember számára legérthetőbb  nyelven,
   azaz a szenvedés,  a testi  megtöretés és  a lelki  kínok nyelvén  tudatja
   velünk, hogy szeret  bennünket az Isten.  A szenvedés nyelvét  mindannyian
   értjük, tehát a kereszt titkát is értenünk kell.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, te mindig  közeledsz felénk. Egész  életünk várakozás, várakozás  a
   beteljesedésre. Nyugtalan a mi  szívünk, amíg meg  nem nyugszik benned,  a
   veled való találkozásban. Kérünk, add, hogy felismerhessük a jeleit annak,
   hogy találkozni akarsz velünk. Add, hogy várakozásunk ne legyen hiábavaló.

2016. szeptember 13. – Kedd

   Abban az időben: Jézus  elment Naim városába.  Vele mentek tanítványai  és
   nyomukban nagy népsokaság. Amikor  a város kapujához közeledett,  halottat
   hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték  a
   városból. Amikor az  Úr meglátta,  megesett rajta  a szíve,  és így  szólt
   hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre
   a halottvivők  megálltak. Ő  pedig így  szólt: „Ifjú,  mondom neked,  kelj
   föl!” A  halott  felült,  és  beszélni  kezdett.  Ekkor  Jézus  átadta  őt
   anyjának.
   Lk 7,11-17

   Elmélkedés:

   Szent  Lukács  evangéliumában   három  alkalommal   találkozunk  azzal   a
   kifejezéssel, hogy „megesett rajta a szíve.” A kifejezéssel a tékozló  fiú
   példabeszédében  akkor  találkozunk,  amikor  a  fiú  hazatér,  atyja  már
   messziről meglátta, „megesett rajta  a szíve” és  eléje sietett. Ebben  az
   esetben a fiú atyja az irgalmas mennyei Atyát jelképezi, akinek megesik  a
   szíve a bűnös és bűnbánó emberek láttán.
   Ugyanez  a   kifejezés   szerepel  az   irgalmas   szamaritánusról   szóló
   példabeszédben is. Miután két ember is segítségnyújtás nélkül kerülte el a
   bajbajutott és  halálra  vert  embert, egy  szamaritánus  jött  arra,  aki
   meglátta őt  és  „megesett  rajta  a szíve.”  E  példázatban  szintén  egy
   irgalmas szívű személlyel  kapcsolatban szerepel a  kifejezés, de itt  egy
   ember  tekint   irgalmas  szívvel   felebarátjára,  míg   a  tékozló   fiú
   történetében maga Isten tekint irgalmas szívvel az emberre.
   A harmadik alkalom  pedig az,  amiről a mai  evangéliumban olvasunk.  Naim
   városához érve Jézus találkozik  egy temetési menettel, egy  özvegyasszony
   egyetlen fiát  kísérik  a temetőbe.  Amikor  Jézus meglátja  az  özvegyet,
   „megesett rajta a szíve.” Ez tehát nem egy szemléletes példabeszéd,  hanem
   olyan eset, amely Jézus személyével történt, tehát az ő érzését fejezi ki.
   Jézus szíve megesett az  özvegyen, s ez több  mint egyszerű sajnálat  vagy
   együttérzés, ez igazi irgalmasság. Ez az irgalmasság indítja Jézust  arra,
   hogy feltámassza az ifjút és visszaadja őt anyjának.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki  valóságosan és lényegedben jelen vagy  a
   kenyér és a bor  színe alatt: táplálj engem,  vigasztalj és erősíts  engem
   mindig, különösen utolsó órámon!  Engedd, hogy téged,  akit most a  kenyér
   fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!